Esőtúra

Tisztelt Kollégák!

Alábbi előadásomban előadom (a lopott holmin kívül) annak elveit, hogy mi a teendő esőtúra esetén.

Esőtúrához először is eső kell, ami esik a túra kezdete utáni percektől a túra vége előtti percekig.

Semmi értelme az olyan esőtúrának, ami már eleve esőben kezdődik: az ilyen túra ugyanis többnyire elmarad. Esőtúrára a legjobb, ha egyheti, kitartó, áztató eső a túra reggelén otthon hétágra süt a nap _ majd megérkezve az indulási pontra, még mindig napsütés van. Esni csak akkor kezd, amikor már mindenki elrakta a hátizsák legmélyére az esőkabátot, felvette a hátizsákot a szellős ruhával együtt, és nekiindult az első, lehetőleg a legmeredekebb emelkedőnek. Így a csúszós lejtőn egyensúlyozva kell mindent kirakni a zsákból ahhoz, hogy az esőköpenyt előkotorjuk _ minek következtében minden, de minden csurom víz lesz...

Ezután végigcsúszkálunk tizenöt uszkve huszonkilenc kilométert a folyamatosan ömlő esőben, ami egyfolytában a pofánkba (bocsánat: a pofámba és az orcátokba...) folyik. Ez szót sem érdemel. A közben kimondott szavak úgyis idézhetetlenek.

Szükséges még, hogy hazaérve, a település nagyforgalmú központjában lekecmeregve a buszról, ismét erősen süssön a nap: különben mitől néznek hülyének minket, a teljes szárazság és hőség közepében váratlanul csuromvizesen és sárosan, festőien szakadt göncökben megjelenő egyéneket a teljesen normálisnak tűnő (ismétlem: tűnő) járókelők?!

Ez velem (és akkori barátaimmal) egyszer majdnem szó szerint megtörtént. A Bakonyba távoztunk Párizs helyett (hiszen "Páris az én Bakonyom"!), természetesen sátor és esőkabát nélkül. A második éjszakán olyan méretű, jéghideg özönvíz kellős közepébe kerültünk, hogy egyetlen tizedmásodperc alatt totálisan átáztunk. (Át, és nem el!) Bár még egy hétre terveztük a túrát, reggel mégis felültünk a buszra tök latyak cuccainkkal és cuccainkban: hat-hét réteg nedves melegítőt viseltünk mindannyian.

Mit tesz isten: Dunaújvárosban harmincöt Celsius fok hőség uralkodott. Enyhén szólva feltűnést keltettünk, amikor a Dózsa mozi előtt levánszorogtunk a buszról, mint vacogó vályogvető cigányok az elvonóról jövet, és remegve lángoló grogot kértünk a Gourmand presszó teraszán a hőgutától szenvedő pincérnőtől...

Esőre fel! Nincs jobb a bőrigázásnál! Ha már megszáradtunk...

(2009. dec. 1.)

P. J.

Ősrög

Kedves Barátaim!

Ez alkalommal a mórágyi ősrögről emlékezünk meg. Azért, mert éppen huszonhat éve, hogy jeles szerzőnk, P. J. az Alsónána-Szálka-Grábóc-Mőcsény-Cikó-Hidas-Ófalu-Mórágy-Zsibrik útvonalon megkezdte gyalogtúrás létezését. Utána még sokminden következett, míg eljutott a Nagyvenyimi Erdőjárók Klubjához, de arról majd máskor.