Bakony túra, a hosszabb

2010. 04. 17.

Reggel korán ébredtünk, hogy a 6.45 órás indulásra Nagyvenyimre érjünk.

Megtelt a busz a lelkes túrázókkal, jókedvüen foglaltuk el szokásos helyünket, és boldogan üdvözöltük társainkat.

Minden alkalommal csodáltam azokat a fiatal, és idős embereket akik lelkesen túrázni indultak.

Az Országos Kék Túra útvonalán indultunk: a túra előtt megnéztük a tési szélmalmokat és a kovácsműhelyt.

Tés község a Bakony legmagasabban fekvő települése, a tenger szintje felett 461 méter magasan lévő fennsíkra épült.1276 óta jegyzik a települést. A szélmalom nagyon jó állapotban fogadott bennünket, és a lelkes idegenvezető sokat mesélt az ősi malmokról.

Az élénk bakonyi szeleket fogták be a szélmalmok vitorláiba.A malom különlegessége a ma is működőképes belső szerkezet, a kúpalakú zsindelytetőzet körsínen forgatható, így szélirányba lehet állítani a vitorlákat.

Mi is megtapasztaltuk az élénk bakonyi szél erejét, olyan szél fújt, hogy alig vártuk hogy a buszon hagyott pulóvereket, magunkra vehessük.

Visszaültünk a meleg buszra ami Bakonynánára repített bennünket, innen indult az igazi 19 km-es túra. Jó volt már bemenni az erdő fái közé ,mert megvédett a széltől bennünket. Frissen indultunk a tavaszi, immár zöldülő erdőbe. A vizes, néhol sáros talajon gyorsan szedtük a lábunkat.

Túránk első megállóhelye a Római fürdő volt. Fantasztikus látvány tárult elénk. A völgy összeszűkült és a patak „ két függőleges sziklafal alkotta szurdokba ömlött ”. Ez a Gaja patak 2 km hosszú szurdokvölgye vízeséssel díszítve. Csodálatos látvány volt.

A víz egy sziklákkal szegélyezett medencébe zuhogott. Mire ideértünk a nap már átsütött a szegényes fakoronákon. A meleg pulóverek már a hátizsákokba kerültek.

Még frissen folytattuk utunkat, a lelkesedés még nem hagyott el bennünket. Szentkút felé igyekeztünk,a gyaloglást egy pillanatra megállította a híd nélküli Gaja. Mikor megláttuk az áradó patakot, és az tudatosodott bennünk, hogy át kell kelni rajta, és a vezetőnk azt mondta hogy le kell vetni a cipőt, úgy gondoltuk hogy kizárt dolog hogy mi itt átmenjük , és megtörtént a csoda, tényleg átgázoltunk a hideg vízen bakancsainkat levéve.

Hamarosan a Gaja jobb partján elértük a Kálváriát és a Szentkutat. Ez egy kis ligetben található Jásdtól 1 km-re. Itt kis csapatunk ragyogó napsütésben a park padjain elfogyasztotta ebédjét, és megcsodáltuk környezetünket, a 6 méter magas bolgár mészkőböl készült Mária szobrot.

Ebéd után összeszedtük cuccainkat, és tovább indultunk. Végül ösvényeken, és földutakon hegymászás után megérkeztünk a túra legnehezebb szakaszára. Itt folyamatosan emelkedő erdei utakon kapaszkodtunk felfele, 300 méteres szint emelkedés próbára tette testünket és lelkünket, de olyan ügyesek voltunk fiatalok és idősek, hogy ez sem jelentett gondot nekünk. Kiizzadva, kipirosodva, de lelkesen eljutottunk az emelkedő legtetejére ahonnan már a túra könnyebb szakasza következett Beértünk Tésre, ahol egy kis pihenő után, a településen átsétálva ismét a fák között találtuk magunkat.

Sok-sok gyaloglás után elértük a Hamuházat, ez régebben kulcsosházként is működött. Ezt követően , egy kis kitérővel felkerestük a néhány száz méterre levő Csikling várat. Sajnos már nem igazán vár csak egy földhalom, vagy kőhalom amit árok vesz körül. A vár építésének pontos ideje nem ismert .Egy 420 méter magas domb tetején elhelyezkedő, összedőlt várépület, belsejében 1-1.5m széles mészhabarcsos falmaradványok figyelhetők meg, amelyek egy négyszögű lakótorony, még jól felismerhető falai voltak. A középkorban vadászkastélynak építették át. Közelében található a Tési fennsík perem egyetlen forrásbarlangja.

Rövid nézelődés után visszatértünk a kék túra jelzéshez, a Hamuházat érintve ismét keskeny erdei úton folytattuk túránkat. A túraösvény a Tűzköves- árokhoz vitte a kis csapatunkat.

Az árokban kis szikladarabok között gyalogoltunk tovább, az idő egyre szebb lett, a nap hétágra sütött, igazi kiránduló idő volt.

Késő délután lett már amikor megérkeztünk Kisgyónbányára, a természetbarát telepre, ahol a túratársaink vártak bennünket, és a szalonnasütés örömei.

Amíg ezt az élménybeszámolót írtam, végig Wass Albert csodálatos táj leírásai jártak az eszemben, ahogy ő tudott az erdőről írni, azt én mindig csodáltam, de ma már csodálom az erdőt is. Csodálom az Erdőjárók vezetőjét is, ahogy ismer minden fát, úgy ismeri az erdőt, mint a saját tenyerét, ezt a tudást és a természet szeretetét igyekszik átadni nekünk az egyszerű túrázóknak.

Amit még elfelejtettem , rengeteg medvehagymát láttunk, és medvehagyma levelet szedtünk. Vasárnapi ebéd nálunk medvehagymaleves volt. Mikor a fiaimnak mondtam hogy medvehagymaleves az ebéd, a kisebbik fiam azt mondta, -hogy anya a medvét kihagyhatod belőle.- Ezt is a vezetőnknek köszönhetem, nem is tudtam hogy létezik ilyen csodálatos növény.

Remélem, hogy nem csak én érzem ezt a csapat tagjai közül, hogy fantasztikus élmény egy-egy út, nem csak a testünk izmai erősödnek, hanem a lelkünk is feltöltődik életerővel.

Köszönjük Németh Lacinak a túra szervezését.

Wass Albert idézetével fejezem be élménybeszámolómat.

„Kicsinyek és nagyok: reménykedve figyelik évről évre a kisarjadt fák növekedését s a hegylakó népek ősi türelmével várják a tavaszt, mely majd először bontja virágba őket, hogy megteremjen végre rajtuk a békesség és szeretet gyümölcse mindenki számára.”

Jakóné Mészáros Júlia