Tavaszi túra a télben!

2010.03.13-án az „Erdőjárók Klubja Természetbarát Egyesület” tagjai ismét egy nagyszerű túrán vehettek részt a Budai- Hegységben, mely hegységünket többségében a mélytengeri üledékként keletkezett triász kori dolomit és mészkő alkotja.

Először Solymáron a várat néztük meg, ahonnan az egész Solymári-medencét beláthattuk. A várat XIV. században Lackfi István építtette. A történelem során , mint minden vár, sok változáson ment keresztül. A XVIII. században széthordták a vár köveit, végül 1930-as években dr. Valkó Arisztid kutató ásatásainak köszönhetően feltárták a vár falainak maradványait: 9X16m-es főépületet és egy 7X7m-es öregtornyot.1998-ban kezdődhetett el a romok konzerválása ,a falmaradványok ráfalazással történő megemelése ,a környezet rekonstrukciója ,mely napjainkban is folyik.

Gyönyörű fehér hóval borított érintetlen tájat láttunk egész nap, melyet az erdei állatok és turisták lábnyomai szakították meg.

Az Alsópatak-hegy lábainál végig haladva, megkerülve a Felsőpatak-hegyet a sárga turistajelzésen haladtunk. Az Alsó-Jegenye –Völgybe értünk le , ahol a Jegenye patak négy méteres vízesésében gyönyörködtünk , melynek megfagyott egy része , s akár egy cseppkő ejtett bámulatba minket. Tovább haladva bátrabb társaink közül néhányan felmerészkedtek a magas sziklákra, de lefelé már mintegy „természetes csúszdán „ az „alsó felükre” ereszkedve nadrágfékkel értek vissza.(Farkas Gyula és a gyerekek).

Kis pihenő után a Felsőpatak-hegy , Szarvas-hegy magaslatain haladva folytattuk túránkat és délben elfogyasztottuk a megérdemelt ebédünket. A Virágos-nyereg irányába folytattuk utunkat, innen a kék jelzésen a Gückler Károly-úton a Tábor-hegy, majd a Remete hegy oldalán ballagtunk tovább. Páratlan kilátásban lehetett részünk. A Mátyás-hegy kacskaringós útjainak végig barangolása után túra útvonalunk utolsó állomásához érkeztünk meg , a Szemlőhegyi barlanghoz, melyet 1930-ban fedeztek fel kőfejtés közben. Keskeny , magas folyosóit gazdagon borítják a hévízből kivált , karfiolra ,szőlőfürtre emlékeztető borsóképződmények: méltán nevezik a barlangot Budapest földalatti virágoskertjének.

A mostani túránál is, mint az előzőeknél, minden évszakban más és más arcát mutatja a természet és a minket körülvevő mindenség. Így ugyanannak a helynek más varázsa van tél végén, amikor még szunnyad a természet, és más, amikor tavasszal újra ébred. A nyár a zöld erdőktől és tarka virágaitól, az ősz pedig megszámlálhatatlan színeitől olyan szép, s ezeket otthonunkból kiszabadulva élvezhetjük igazán.

Megéri a fáradságot!

Bába Jánosné

erdőjáró klubtag